Kendőmnek tűje...

Nekem kendő,neki tű

   gyönyörködöm

     kendőn,tűn

 

     

   

- Lépték -

Milyen érdekes!A lépted valóságban adott mérték ,de ha kap egy kis fényt nagy árnyékot rajzol...Állj két lábbal a földön,de időnként engedd meg magadnak azt a luxust hogy elrugaszkodj tőle...

Kukucskálj mint a gyerek....

Cserébe...

...ezt a képet kaptam.Délelőtt Orsival vásárolni voltunk.Otthon még vállamra akasztottam a gépet,sosem lehet tudni ... pont Ő volt az aki mondta:"-anya ! legyen mindig nálad a géped.Bár már az elején hangot adott aggodalmának ,hogy úgy sem lesz erre most idő.Nem baj én azért vittem nagy lelkesen.Szép idő volt ,sütött a nap. Két, három pillanat már megfogott volna,dehát nincs erre időnk jutott mindig eszembe.Kötelező köreinket megtéve Orsi elégedettségi mutatója jól állt .Időnk is maradt .Így készült most ez a kép.....

....halld meg a csendet...

                                                  Vajon elhiszed e míg nem teszed?
                                                      Andalogsz az őszi fényben,
                                                           felnézel a fákon túl  
                                                           lábad alatt avar zúg
                                                                 Csend.  
                                                                  túl-zúg
                                                                mindenen      

                                                                                                   

...Álmodó....

Egész nyáron ábrándoztam ,hogy nekem is kell egy saját szénaboglya. Kocsiban ülve csak néztem néztem őket, de nem volt lehetőség a fényképezésre.Aztán már nem is gondoltam rá De tegnap egyszeriben csak elötttem termettek .Aztán mint az sokszor lenni szokott ...,megkaptad mert szeretted volna,de most mit is kezdj vele.Néztem jobbról ,néztem balról ...kattingattam a gépet ...és nagy örömömre lett egy BOGLYÁM ,egy igazi álmodó!!!

Minden kezdet nehéz

Mikrofon próba 1,2..... Így érzem most magam! Hosszas unszolásra neki láttam egy blog készítésének.
Eddig csak olvastam ,nézegettem másokét és minden olyan természetes volt ezzel kapcsolatban.Na de így belülről egészen más a helyzet...küzdök rendesen.....Segítség ....hm az nem  sok ! A kisebbik félkamasz éppen az adott dolgot nem tudja,az egyetemista nagy meg természetesen nem ért rá ,mert buliba rohant....Szóval itt maradtam Én és Ő /születő blogom/ kettesben.Egész délutános szerkesztgetés után  most szeretném látni mire is jutottam. Akkor most egy gombnyomás és lássuk mire képes az ember,mert

.......Fogalmad sincs mire vagy képes, amíg ki nem próbáltad......